Az észlelés

      

Az észlelés olyan folyamat a filozófiában, pszichológiában, és a kognitív tudományban, amely az érzéki információk megértésére, illetve a tudatosság megvalósítására szolgál. Az "észlelés", mint elnevezés egy latin szóból, a perceptio, vagy percipio szóból ered, melynek jelentése befogadás; összegyűjtés; birtokba vétel akciója; ésszel, elmével való felfogás. Az alaklélektan (Gestalt-pszichológia), amely a múlt század  elején Németországban kialakult pszichológiai irányzat,  a lelki folyamatok szerveződésével  foglalkozik. Felfogásuk szerint az egész több, mint a részeik összessége, mert az egészlegesség minőségi többletet jelent.

Általában az észlelésünkben is az egészlegességre törekszünk, ezért  van az, hogy a véletlenül előforduló nyelvtani hibák ellenére is megértjük  az olvasott szöveget, és kedvenc dalunkat is felismerjük annak ellenére, hogy azt más  hangnemben játsszák el.

Az észlelés funkciói

Lokalizáció: A lokalizáció vagy lokalizálás köznapi értelemben valamely esemény, történés, tárgy, élőlény helyének megállapítását takarja.

 Felismerés:  A tárgyakat azonosítja.

 A figura-háttér

Ha egy inger két vagy több elkülöníthető területet tartalmaz, az egyik részét általában figurának (előtérnek), a többi részét pedig háttérnek látjuk. A figurának látott terület tartalmazza a tárgyat, tömörebbnek látszik, mint a háttér és úgy, mintha az előtt lenne. A figura nem mindig egyértelmű.
A Rubin-serleg példája azt illusztrálja, hogy bizonyos esetekben a háttér és a figura felcserélődhet.

Az észlelési kép jellemzői

Elsődleges kép ( csak a tárggyal való közvetlen kapcsolat nyomán jelenik meg.) Ha ez a kapcsolat optimális, az észlelési kép tiszta és pontos lesz. Ha az észlelést megzavarja a túl nagy távolság vagy az inger gyenge minősége, akkor az észlelési kép homályos lesz.

A kép tárgyi jellegén azt értjük, hogy az észlelési kép mindig egy konkrét tárgy képe. 

Az észlelés időtartama megegyezik az inger hatásának, jelenlétének időtartamával.

Az észlelés erőssége, intenzítása egyenesen arányos az inger erősségével. 

Gestalt elvek

A tárgyak környezetükből való kiemelését, észlelését olyan tényezők segítik, mint a szín,  a mintázat , a közelség és a hasonlóság. 

A) Csak azokat a tárgyakat vagyunk képesek észlelni, amelyekről környezetüktől eltérő fénysugarak verődnek  vissza. Minél jobban eltér a tárgy színe a környezetétől, annál jobban kiválik a tárgy a háttérből. A kontraszthatás megkönnyíti a  fehér lapon a fekete betűk elolvasását, és elősegíti, hogya tárgy kontúrvonalai  az észlelés előterébe kerüljenek.

B) A közelség elve szerint az egymáshoz közel lévő elemek egy csoportba tartoznak.

C) A zártság elve azt a hajlamunkat jelenti, hogy a réseket tartalmazó ábrákat igyekszünk kitölteni és teljessé tenni. Az alábbi három vonalat hajlamosak vagyunk háromszögként értelmezni, még akkor is, ha az nem teljesíti a háromszög kritériumait.

D)A tárgy mintázatának eltérése szintén segíti a környezetből való kiválást. Az ingermintában elkülönült alakzatok vannak, amelyek struktúrába  szerveződnek.

Távolság és mélység észlelés

A távolság és mélységészlelést a  Monokuláris és Binokuláris jelzőmozzanatok segítik.

A monokuláris jelzőmozzanatokat egy szemmel is képesek vagyunk észlelni.

A binokulárist pedig mind a két szemünkkel.

Monokuláris jelzőmozzanatok:

Relatív nagyság: a közelebbi tárgyakat közelebbinek észleljük.

Takarás: a takarásban lévő tárgy távolabbinak tűnik.

Relatív magasság: a magasabban elhelyezkedő tárgyat távolabbinak látjuk.

Lineáris perspektíva: a párhuzamos vonalakat a távolban összetartónak észleljük. 

Levegőperspektíva: a tárgy távolságáról az alapján hozunk döntést, hogy az észlelt tárgyat mennyi levegőrészecske fedi el.

Fény-árnyék viszonyok: a távolság változásával változnak, így alkalmasak arra, hogy a tárgyak távolságára következtessünk belőlük.

Mozgásparallaxis: a közelebbi tárgyakat nagyobb sebességgel látjuk mozogni, mint a távolabbi tárgyakat.

Binokuláris jelzőmozzanatok

Binokuláris parallaxis: a két látótengely közötti szög eltéréséből fakadóan a szem minden látható pontot eltérő szögből tekint.

Binokuláris diszparitás: a két szem kissé eltérő nézőpontjából adódóan ugyanannak a tárgynak a retinaképe a két szemben enyhén eltér – ebből az eltérésből számítja ki az agy a tárgytávolságot. Minél közelebb van a tárgy annál nagyobb a diszparitás.

Konstanciák és optikai csalódások

Észlelésünk sokszor megtréfál bennünket: annak ellenére, hogy jól látjuk, amit látunk, még sincs annak semmi értelme. De az is megesik, hogy látni vélünk valamit, ami nincs is ott, vagy nem látunk meg valamit, ami pedig ott van, csupán azért, mert arra nem számítottunk

Az optikai csalódások a látási folyamat téves észlelései, amelyek általában azért jönnek létre, mert a látvány az érzeteket kiértékelő  neuron-rendszer számára egymásnak ellenkező módon értelmezhető jeleket tartalmaz.

   Illúzió

Egy érzetet akkor nevezünk illúziónak, ha van olyan objektív mércénk, amelyhez viszonyíthatjuk, s amihez képest hamisnak bizonyul.

Az illúzió latin eredetű szó. A valóság helytelen értelmezésén, hamis látszaton, vagy önámításon alapuló érzéki csalódás.

Az érzékleti csalódásoknak több foka, illetve szintje ismeretes. Az illúzió enyhébb szintje, amikor az agy torzulva észlel bizonyos külvilági ingereket. Az emberek ’fejében’ akkor keletkezik illúzió, amikor a tükrözött tárgy nem azonos az agyi tükörképpel.

A szemgolyó ideghártyáinak a közepén helyezkednek el a pálcikák, amelyek az erős fényre és a színekre reagálnak jobban, ameddig a szélén találhatóak a gyengébb fényre érzékenyek.

Ezért fordulhat elő az az állapot, hogy félhomályban, sötétben a fejünket forgatva bizonyos tárgyak hol eltűnnek, hol pedig előtűnnek a szemünkben.

Az illúzió fajtái

Az illúzióhoz szorosan kapcsolódó fogalom a delúzió. Ez a kifejezés ámítást, káprázatot, csalódást jelent. A delúzió keletkezésének okai lehetnek; szellemi tétlenség, tájékozatlanság, kritikátlanság.

Az illúziók azonban mesterségesen is létrehozhatóak. Mesterséges illúziókeltés például a kristálynézés, a jövendőmondás, illetve a jóslás egy klasszikus gyakorlata.

Az illúzió fogalomkörébe tartozik még a hangillúzió is, amelyet általában fülre helyezett üreges testek (pl.: pohár) keltenek

Néhány illúzió a pszichológia területéről

A nagyságillúziók jó példája a hold illúzió. Amikor a horizonton van a Hold, akkor kb. 50%-kal nagyobbnak látszik, mint amikor a zeniten található, bár mindkét helyzetben a Hold ugyanakkora retinális képet hoz létre. Ennek az illúziónak az egyik magyarázata szerint a horizont távolságát nagyobbnak ítéljük, mint a zenitét, tehát a nagyobb észlelt távolság vezet a nagyobb észlelt nagysághoz. 

 Egy másik nagyságillúzió az Ames-szoba. A szobát úgy tervezték, hogy becsapja az észlelésünket. Helytelen hipotéziseink irányítják az észlelést, így valójában nem a szobát látjuk torzítottnak, hanem a benne álló embereket látjuk óriásnak, illetve törpének.

 

A Zöllner-illúzió egy klasszikus optikai csalódás, melynek a lényege, hogy a vonalakat, amik párhuzamo- sak, nem párhuzamosnak látjuk.